hi!
szégyen gyalázat!!! és az is, hogy ennyi ideig nem jelentkeztem... hát az a nagy helyzet, hogy épp rokkantosítva ülök a szobámban, búsan, egyedül és a bölcsességfogam iszonyún sajog. (ha nem lenne karnyújtásnyira egy kis madárlátta Famous Grouse - fincsi scotch -, akkor már biztos keresgélném a megfelelő funeral-ost...) szóval utólért a végzet, lelepleződtem, kész! mégsem tudok elvegyülni a helyiek között. egyszerűen képtelenség velük versenyezni, igen tágtűrésű állatok. arról van szó, hogy itt is ősz lett és kicsit felülmúlta a várakozásaimat. minden mutató tett a negatív felé egy erős mozdulatot és míg a helyiek ezt papucsban és rövidgatyában fogadták, számunkra a dupla pulcsis-kabátos rejtőzködés sem bizonyult elégségesnek. rohadtul megfáztam kb egy óra alatt és most már a fogam is bedurrant...
na ennyit a rinyából.
a másik, amit már meg akartam osztani, csak nem volt hozzá kedvem/erőm/franc tudja micsodám, hogy találtunk melót!!! ez egy rendezvények lebonyolítását vállaló cég, ami egy harcedzett flottát közvetít giganagy rendezvényekre Skóciaszerte. a feladat a szokásos -ugye amit itt bevándorlóként el lehet érni, mert nincs ám diszkrimináció, meg a munkaerő is szabadon áramlik (na ha lehet majd, az biztos, hogy az európai alkotmányra nemmel szavazok!) -, igen: pincérkedős-bározós. na nem mintha elégedetlenkednék, csak a lusta indiai-dzsippó meg afroakármi (és semmi előítélet! -na jó...) munka(kerülő)társak helyett is mindent meg kell csinálni. és persze, ha látják, hogy dolgozol, téged *asznak le mindenki helyett... olyan, mint otthon, komolyan! ... na de, amit soha nem vesz el senki: az első-és remélem, nem az utolsó- küldetésünk a Perth Racecourse két nagy napjának lebonyolítása volt. a lóversenyek/ lovak szerelmeseinek nem igazán kell magyaráznom, milyen érzés volt akár egy futamot is elcsípni a versenynapon Közép-Skócia egy patinás pályáján, századfordulós hangulatban lévő dúsgazdag emberek között, akik mind azt hiszik magukról, hogy a nagy filmet most forgatják, és csak úgy árad mindenből a romantika, a megzavarhatatlan nyugalom... én meg rohanok a forró tányérokkal a rohadt bőrtalpú cipellőben, amiben akkorákat lehet csúszni a konyha padlóján! aztán a délután kettő felé -már az első futam előtt - rottyrészeg skót és ír uraságok és asszonynépek kívánságait lesve helyi James Twelvetrees-ként hajlongok és ha minden jól megy, talán 8-9 körül végzek is... na a lényeg, hogy a munka teljesen emberi, nincs benne semmi nehézség, a fizetés nem késik (sokat). az egyetlen negatívum, hogy a beígért hó eleji ímél -mert a rendszer úgy működik, hogy az üzenetben elküldik az aktuális hónapra vonatkozó programokat, amikre válaszüzenettel lehet jelentkezni, a pontosítás meg telefonon történik-, vagyis amin el tudnánk végre indulni, azt még nem küldték el. azért hadd reménykedjek! (bár jobb ötletnek tűnik a régi munkakereső életmód visszaállítása a fogfájás megszűntével...)
hát ennyit dióhéjban. most a suliról nem kezdek el regélni, mert estig írnék, és szeretném, ha nem lenne senki öngyilkos otthon!
(amit még akartam írni, hogy hiányoztok nagyon!!!, de ez már sajnos nem fért bele...)
na folytatom a wisdom-tooth-om ápolgatását! boldog napot mindenkinek, a Ferenceket meg Isten éltesse - ameddig gondolja!
tms
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.