újra szól a skótduda

Tényleg az átbaszás illata kerülgetett. Pár perce, két órán át tartó hívogatás után sikerült elérnem azt a nyanyát, akinek a bérleményére szemet vetettünk, és aki megígérte, hogy a megkapjuk a lakását. Na és vajon mit közölt, ki találja ki…

Mielőtt repülőre ültünk kifejezetten bizakodó voltam. Gondoltam, a skóciai lakáskeresés terén Magyarországon elszenvedett kudarcélményeimet valamelyest enyhíteni fogja (és talán kárpótol is), ha itt viszonylag rővid időn belül sikerül lakást találni... hát naiv…

Történt egy kis baki a korábbi bejegyzésemmel, ugyanis kb kétszer olyan hosszú volt, mint amit olvashatsz, de a rendszer átvágott engem, és csak felét töltötte fel az írományomnak, a többi meg elveszett. De ne keseredj el kedves olvasó, a bénázásom nem tántorított el, így…

 Talán az eddigi bejegyzések alapján sikerült következtetni arra, hogy nem a kedvenc elfoglaltságom az írogatás... De most már én is ráfanyalodom, remélve hogy nem okozza ez a kis próbálkozás a (méltán egyre látogatottabb és híresebb) blogunk színvonalának…