na sziasztok!
Régen jelentkeztem, már 10 napja itt vagyunk, de legalább történtek előrelépések, mind munka, mind lakásfronton, pontosat csak holnap fogunk tudni, mert akkor jönnek a várva-várt hívások, munkaadóktól, főbérlőktől... Az idő... áááááááááááááááááááááá! Kb szar. Az eső folyton esik, ma olyan felhőszakadás volt, h nem is tudtunk hazajönni gyalog, meg kellett várnunk fedett helyen egy taxit. (zárójelben teszem hozzá, h napi szinten 5 km-t általában le szoktunk gyalogolni, Skóciában elvégre tégy úgy mint a skótok és ne költs a drága buszra). Asszem a héten nem is volt olyan nap, hogy ne esett volna. Egyelőre még mindig itt vagyunk Vicánál, 8an uszkve 30 négyzetméteren :D:D Ebből négyen a konyhában hajtják álomra fejüket, köztük szerénységem is, valamint Gergő, Tamás és Dávis is. Ágyamként a padló szolgál, lepedőmként pedig egy kockás mintáztatú abrosz, de ugyebár köztudott a kemény matarac áldásos hatása a gerincre... a párnám funkcionalitását a kötött kardiginom veszi át az éjféltől fél hétig terjedő időszakra, többet nem igazán lehet aludni a kéjlakunkban :) Gergő úgyszintén a kockás abroszon fexik mellettem, annyi különbséggel, h az ő párnája nem más, mint egy 1600 oldalas, műszaki cikkeket felvonultató katalógus, amire körültekintően ráhelyezett vm lófejekkel tarkított textiliát. Dávid szarabbul járt, neki a sütő mellett kell aludnia, ahonnan olyan szagok terjengenek, amelyek leirására nincsen elég kifejező szó a magyar nyelvben, valamint a dereka alatt van egy fémből készült térelválasztó, amely olyan éjjel 3 körülre már kellemesen lehűti a veséjét. Tamás felettünk alszik, egy nettó 30 centi széles vánkoson, a keze pedig rendszeresen belehull éjszakánként Gergő arcába. Hogy ezt a helyzetet átvészelje, Tamásunk immár 10. napja flesseli azt, hogy egy buszmegállóban van, és hogy mindjárt jön a busz. ( hihetetlen h az emberi agy még saját magát is át tudja kú***i túlélőösztönből) :D Minden este azzal végződik és minden reggel azzal kezdődik h a saját nyomorunkon röhögünk, valamint elmaradhatatlan kelléke, Tamás felkiáltása : "Gyjerekek, má' megin' nem gyütt a busz!" :D Képek a myspacen, társbérlet címen, érdemes megnézni, ilyet nem mindennap látni, egy indiai hajléktalanszállónak becsületére válna! :) Tsók mindenkinek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.