Történt egy kis baki a korábbi bejegyzésemmel, ugyanis kb kétszer olyan hosszú volt, mint amit olvashatsz, de a rendszer átvágott engem, és csak felét töltötte fel az írományomnak, a többi meg elveszett. De ne keseredj el kedves olvasó, a bénázásom nem tántorított el, így folytatom az élménybeszámolót.
Talán még az embereknél tartottam. Nos, a helyiek alapjában véve barátságos, kedves népek, ez ugyebár jó pont, de mondanom sem kell, hogy amikor a szépséget osztották, ezek a szigeti népek nemhogy kétszer, de talán még egyzer sem álltak sorba. Egy F kategóriás ijesztgetős-szörnyes horrorfilmet nagyon olcsón el lehetne itt készíteni: csak egy kamera szükségeltetik hozzá, és végig kell vonulni valamelyik forgalmas utcán. De a szépség mint tudjuk elég relatív dolog, kinek ez tetszik, kinek az, nem is akarom emiatt elítélni az itt élőket. Ami mellett viszont nem lehet szó nélkül elmenni, hogy elképesztően sok degenerált ember él errefelé. Csak hogy egy rödidke példát említsek: a minap állunk a fő utcán az egyik helyi bevásárlóközpont előtt, megérkezik kb 20 helyi, a mostanában oly divatos egyik szubkultúra rémísztően idióta jeleit magán viselő tinédzser, szembe állnak egymással és elkezdtek összefüggéstelenül üvolteni egymással, mint a ketrecbe zárt bazári majmok...
Abból a szempontból azonban igencsak hasonlít ez az ország kishazánkra, hogy az emberek itt is isznak. Rengeteg a kocsma, némelyik több száz évesnek látszik, és a berendezés a legtöbb ilyen helyen az asztalosmesterség művészi szintre emelt mintapéldánya. Egyszerűen gyönyörűek. Még a leglepukkantabb pub is olyan színvonalú, mint nálunk a drága, "menő" helyek. Szóval a különbség talán az a két ország között, hogy itt az ivásnak nagyon régi hagyománya van, és az emberek szeretik megadni a módját a berúgásnak.
Ami azonbab egy mérsékelt kontinentális éghajlaton élő ember számára végképp szokatlan az az időjárás. Ebben a kategóriában sajnos az eddigi élményeim alapján csak egy nagy fekete pontot tudok adni Skóciának. Két szóval lehet legegyszerűbben jellemezni: hideg és eső. A helyiek viszont már úgy látszik immunisak mindkettőre. Nagyon lengén öltözködnek, és nem nagyon hordanak esőkabátot meg vízálló holmit. Ezt még talán meg is tudom nekik bocsátani, viszont amellett már nem mehetek el szó nélkül, hogy 3 nap kőkemény kutatómunka után sikerűlt végre a mai nap folyamán vennem magamnak egy vízálló dzsekit. Hihetetlen...
A lényeg az, hogy a tegnapelőtt elkészült helyi bankszámlám mellé már esőkabátom is van, velem már nem b..nak ki, most már ideje lenne saját lakásba költözni, és munkát is találni.
De ez egy másik történet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.