újabb fázis: szakad a kép, reggel lett. egy kisebb üveg cider után akár szivárvány is lehetne, helyette csak szakad az eső. bocs, inkább permetez, vagy mintha egy óriási zuhanyrózsa lenne valahol az égboltra csatolva és körülvette a várost az a bizonyos ködszerű angol eső. megint bocs, skót! ami meglepő, hogy hirtelen rettenetes mennyiség esik, de nem kopog a fejeden, még a pocsolyák sem fogrozódnak tőle. a titok a szél: a konstans 25-30 km/h, ami porlasztja rendesen az áldást.
összeszedtük magunkat, hogy újabb csapást mérjünk a békés városka munkaerő-piacára: cv-dobálás éttermekbe, bárokba, pubokba... mindenhova, ahova van pofád és nincs kiírva, hogy black background only. mert ilyen is van. ritka ugyan, de pl az állásközvetítők kérdőívein rendszerint szerepelnek a bőrszínre, szexuális hovatartozásra és felekezeti elkötelezettségre vonatkozó, direkt és indiszkrét kérdések. (privacy?!) nyilván nem nehéz mindezekre válaszolni, de mégis csak döbbenet, hogy ilyen létezik...
na mindegy. este felé lementünk egy kicsit a dokkokhoz, de csak ketten, mert a többiek rommááztak. van ott minden: a világ legrégibb, még vizes dokkban lévő fregattja, régi vontatóhajó, daruk és hatalmas tehercsolnakok... a ködtől sajnos nem látszott tisztán a tenger, de az öböl bejárata még jól kivehető volt. a sirályok persze mindig ott vinnyognak a fejed fölött, ami akár egyfajta angolszász idill is lehetne, de ne túlozzunk ennyire szeretett Skóciánk idegenforgalmát felpezsdítendő!
a vacsora ismét zseniális lesz, és ide érzik az illata, úgyhogy megyek, mert a sirályok martaléka lesz... vagy télen a pingvineké...
tms
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.