A történet ott kezdődik hogy Gergő kőkeményen kicsengetett 50 fontot egy szobabiciklire szombaton. (ez tőle hatalamas nagy tett, aki nem tudja, annak mondom, aki meg ismeri, úgyis tudja :) ) És a történet ott folytatódik, hogy ma itt volt nálunk Vica, minden idillikus volt, a lasagne a sütőben, mi Vicával épp a kertben cigiztünk, Gergő benn gépezett, amikor is figyelmes lettem, hogy egy elhagyatott, magányos, teljesen jó állapotban lévő fehér szobabicikli pislog rám szomorú szemekkel a kőfal mellől. Közelebb mentem, hogy meggyőzödjem, tényleg kidobásra szánt és tényleg jó állapotban lévő darab. Vica értetlenül nézett rám, én csak annyit mondtam, hogy megyek, felidegesítem Gergőt. Odahívtam, hogy nézze meg, mit rejt magában a közös udvar, és ami ezután következett, azt kamerára kellett volna venni. 10x körbejárta, felült rá, elkezdett rajta tekerni, rájött hogy jó, nekiállt toporzékolni, majd meditáló kéztartással, és nagy lélegzetvétellel próbált megnyugodni (apróbetűvel szeretném megjegyezni, hogy ez nem sikerült), azután felemelte szegény párát és a földhöz ütötte, majd otthagyta, aztán visszament érte, és végül csak becipelte a konyhába, behozva vele grátiszként 6 tonna sarat és cirka 100 darab vizes fűcsomót. Úgyhogy most 2 szobabicikli a lakótársunk, elférni nem fér el, MINDEGY, KIDOBNI NEM LEHET! Annyira magyar... :) de nem baj, ahogy skótok mondták vala, vessétek be a híres magyar leleményességet! én meg mondom vala skót, ha elől már csak 1 fogad van, ( mint itt kb. minden 5.embernek), ideje cselekedni. Na erről ennyit.
Voltunk ma nyelvtanfolyamon, a topa csoportba kerültünk, ahol a többség francia és olasz, 2 litván van még, és 5 magyar. A tanár nagyon jó fej, könnyesre röhögtünk magunkat, bár akár meg is sértődehettünk volna, mikor annyira kreténnek nézett minket hogy felirta a táblára hogy it's = it is... és sajnos nem viccből. Mindegy, ez minden bizonnyal egy szívesen látogatott óra lesz.
És akkor új hírek a munkahelyemről. Ezennel hivatalosan is megkövetem Hamidot és Meheránt, akik irániak, tehát nem arabok, hanem perzsák. Megkérdeztem h sértő-e egy perzsának, ha rámondják h arab, mire Meherán: "csak annyira, mint amikor egy magyart lerománoznak". Szóval ezúton is szeretném ekszkuzálni magamat. A pakisztáni srác pedig, amikor meglátta, hogy zöldséget akarok vágni, odajött megmutatni hogy hogyan is csinálják ezt a profik, elkezdett vageszolni hogy így fogod a zöldséget, így fogod a kést, majd a következő mozdulattal, csak a jóisten tudja, hogyan, akkora sebet ejtett a gyűrűsujjamon a profi késével meg kéztartásával együtt, hogy negyed órán át tartottam a hideg víz alatt, és annyi vér kijött belőle, hogy miután elállt a vérzés, szédültem :) plusz még az éjszaka folyamán elkezdett újra vérzeni vagy 3x. Joggal nevezhető ez az incidens lúzerség tetőfokának, mert az hogy én vagyok akkora bénabéla hogy megvágom a saját kezem, rábólintok, hogy oké, rendben van, de ez, hogy valaki más csontig átvágja az ujjam, az azért elég szánkó. De most nem? Na puszillak Titeket és köszi mindenkinek, aki lelkesen olvas minket, a kommenteknek különösen örülök, és bizony, Ti is hiányoztok. **sóhaj**
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.