Áthívtuk ugyanis ma estére, hogy csináljon valamit mert nincs meleg víz. Ezt meg is oldotta egy perc alatt. Csak annyit fűzött hozzá, hogy legközelebb is szóljunk neki, ne kapcsolgassunk semmit. Majd ezután kitört rajta a takaríthatnék, amit megigért ugyan, de mégsem lett belőle semmi. Ebben láthatóan nem zavarta az, hogy a konyha már tiszta volt. Kinyitogatott minden polcot, majd az "izitoké" kérdésekre adott ütemes "jesszjessz" válaszunkra becsukta őket. A takarítás második fázisaként elkezdte a sarokból kidobálni a három éve otthagyott dolgokat, amelynek minden egyes darabjánál elhangzott az -izitjorz-no-dujunidit-no párbeszéd. A legviccesebb része az volt, amikor egy zöld strandlabdát az előbbi párbeszéd elhangzása után összeszurkált egy nála levő csavarhúzóval.
Találkozásunk fénypontjaként pedig közölte, hogy a szomszédok bepanaszoltak minket nála, hogy tegnap este buliztunk a lakásban és, hogy üvöltettük a zenét. Hiába mondtam, hogy tegnap este sokkal korábban elmentünk otthonról. Mivel a Tomi is kijött a konyhába, már ketten magyaráztuk neki ugyanazt és most már kettőnknek nem hitt. Szerencsére egy kedves lengyel szomszédunk is igazolta , amit mondtunk és így már elhitte. Ettől meg is enyhült és mondta,hogy lehet bulizni, csak ő ne tudjon róla. De ha a szomszédaink ilyen kedvesek, akkor ez egy szép barátság kezdete lesz.
Dávid
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.