újra szól a skótduda

Már jó régen jelentkeztem bejegyzéssel, de a ma éjszakai történések  mindenképpen megérdemlik, hogy megőrizzük őket az utókor számára. Történetünk este fél tizenkettőkor kezdődik, amikor is Niki hazaért a munkából és felhívott skypeon, hogy hogy éllok a holnapival. Mivel a mikrofonja nem működött így csak pötyögtük egymásnak, hogy még egyikünk se fejezte be, de már nincs sok hátra. El is búcsúzunk gyorsan, hogy folytassuk az írást, de nem sokkal ezután Anna jelentkezik skypeon. Neki nem kell holnap leadnia semmit, azaz hogy mégis, mert ő az előző péntekire haladékot kért ami szintén holnap jár le.Kérdésére, hogy én is megyek-e Belfastba határozott igennel felelek,de mondom, hogy nem tudom kinyomtatni az online check-ines papírt, mert többen vettük a jegyet egyszerre és mindenkié a Szilvi e-mail címére érkezett. Erre Anna azt mondja, hogy a Szilvi nem is jön. Mondom: de jön, láttam, ő is megcsinálta az online check-int. Erre azt mondja, hogy hívjam fel a Szilvit és kérdezzem meg. Nem akartam felhívni, mert hajnali 1 óra van, hátha alszik, de Anna szerint biztosan ébren van (ő nem tudja hívni mert nincs pénz a mobilján).Jó, mondom, megkérdezem, utána majd visszahívlak. Hívnám a Szilvit de látom, hogy amíg Annával beszéltem Isti bejelentkezett MSN-n, ugyhogy először azt nézem meg. Isti szinén a házidolgozat készenléte felől érdeklődik, ő csakúgy, mint én majdnem készen van. Majd arra kér, hogy kérdezzem meg a Nikitől a két könyvnek a címét, amiből kifénymásoltunk egy-egy fejezetet, mert nem tudjuk se a címet, se semmit, tehát nem tudjuk lehivatkozni (egyébként én sem). Ugye milyen előrelátók voltunk? Na mindegy gondoltam, először felhívom a Szilvit.Szilvi nem veszi fel. Eszembe jut -mondta- hogy megváltozott a száma. Visszahívom Annát skypeon, hogy nem tudja-e véletlenül a Szilvi számát. Tudta. Most már ezen a számon hívom a Szilvit, de megint nem veszi fel.Éppen azon gondolkodtam, hogy az Annának írjak vagy az Istinek válaszoljak, de mindez csak egy másodpercig tartott, mert Szilvi visszahívott. Neki tényleg nem kell holnapra semmit sem írnia, ennek megfelelően már aludt. Úgyhogy egy tipikus ébredés utáni hang válaszolt kérdésemre: "Felébresztettél, de mondjad" Kérdezem, hogy jön-e holnap Belfastba, azt mondja nem , mert dolgozik és nem tudta elcserélni azt a napot.Sajnálkozom, majd megkérem, hogy a visszaigazolást az én online check-inemről küldje át emailen, mert az enyém is az övére érkezett.Ja meg a Nikiét is, akinek majd továbbküldöm. Megigéri, elnézést kérek, búcsúzunk. HÍvom Annát skypeon harmadszorra és elmondom, hogy Szilvi nem jön. Gyors búcsúzás után már hívom is Nikit skypeon, de előtte még írok Istinek MSn-n, hogy nem felejtettem el amit kért. Niki bepőtyőgi skypeon hogy rossz a mikrofonja, úgyhogy beszélni még mindig nem tudunk. A pötyögés lassabban megy. A kért két könyvből csak az egyiket tudja megadni, a másikat kölcsönadta a Ginának. Gyorsan megírja nekem a Gina számát és harmadszorra is elbúcsúzunk. Itt jött el az a pillanat, amikor elhatároztam, hogy a mai estét megírom a blogba, de a történetnek még nem volt vége. Írok msn-n Istinek az egyik könyvről, de látom nem kapta meg, mert közben elment az internet. Később visszajön, leírom neki mégegyszer, reménykedtem, hogy megkapta. Írom az smst Ginának, de befjezni már nem tudom, mert közben Isti hív a mobilon, hogy az msn meghalt, nem kapott meg semmit. Lediktálom neki az egyik könyvet, majd megállapodunk abban, hogy holnap reggel felhívjuk a Gábort, mert rajta minden könyv keresztülment, neki ráadásul meg is van a száma. Ebben meg is nyugodtunk, de azért a biztonság kedvéért mégiscsak befejezem az smst a Ginának. Ezúttal nem csörgök hátha alszik.Gyorsan érkezik a válasz, de ugyanazt a könyvet kaptam meg ,amit a Nikitől is. Hívom Istit mobilon,hogy ez hogy lehet, nem érti ő sem. Felcsörgetem skypeon a Nikit, hogy hogy lehet az egyik könyv mindkettejüknél a másik meg egyiküknél sem, de mivel a skypejának nem működi ka mikrofonja ez lassan megy, meg nem is igazán érti, mit magyarázok. Mialatt beszélgetünk kapom az smst ginától, hogy itt vannak azok akönyvek, amik nála vannak. Nikitől elbúcsúzom skypeon és kétszeri smsváltás után ezúttal már hívom Ginát mobilon, hiszen biztosan ébren van. Először is elmondta, hogy abból,hogy amásik könyv kell nekem, nem tudta mire gondoltam. Én mondtam, hogy hiába küldte el a könyveket, ez alapján én nem tudom beazonosítani, a fejezetcímeket kellene összevetnünk. Azt mondja azt most nem lehet, mert ugyan még ő sincs kész, de nem otthon tanul, viszont a könyvek otthon vannak. Megállapodunk abban, hogy holnap reggel hívom és elmondja. Legalább a Gábort nem kell hívni. Bár ezek után már ez sem biztos, ki tudja, mit hoz a holnap. Ezek után már csak annyi volt hátra, hogy ezt smsben megírjam Istinek, aki visszaírt, hogy oké.

Mire idáig jutottam már elég késő volt, mire mindezt leírtam még később lett. De ugy éreztem ennek az eseménysornak nem szabad elvesznie. Úgy gondolom nagyon sok egyetemista magáraismert a történetet olvasván, hogy mintha már vele is történt volna ilyesmi. A szülők ezen alighanem csodálkoznak, mi viszont azon csodálkozunk, hogy ők anno, hogy tudták megírni a házidolgozataikat msn, skype, sms, mobiltelefon nélkül.Mert azt úgysem hiszzük el, hogy nem az utolsó éjszaka írták.

Ma már olyan sokat nem fogok aludni, de legalább holnap sem, akkor ugyanis a Hotel Prestwick vendégszeretetét élvezzük a glasgowi reptér 3 összetolt székén.

Holnap amúgy is korán kell kelnem, hogy felhívjam a Ginát, de ha ő nem tud segíteni még mindig felhívhatom a Gábort,...... de ezt most nem vezetem le még egyszer.

Száz szónak is egy a vége:Szilvit mindenképpen fel kell hívnom ,ha elflejtené átküldeni emailen az online check-in visszaigazolást, mert akkor nem tudok repülni Belfastba és akkor minek csináltam ezt az egészet?

Dávid